"Azt mondják, hogy pozitívan éljek, de nem rezeg bennem már semmi sem..."

"Míg csak élnem kell,sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom,ugyanaz az érzés. Az a búcsúszó,amivel elmész. Nem számít,hogy hány év messzeség. Az a perc ma sem múlt el még...
És a mi nincsen már,miért, kell, hogy fájjon?Nem számít,hogy hány év messzeség,Az a perc ma sem múlt el még...
Csak egy elfelejtett dal sír a szélben...
Hány év múlt el,és még mennyi kell,Ahhoz,hogy újra kezdjem el?" (Tabáni István - Elfelejtett dal)
 Ja, ismét a felismerés mardos: még mindig Őt szeretem... ilyenkor remélem senki nem olvassa a blogom, mert tiszta cink ez az érzelmi hullámvasút. Talán kezdem megbánni, hogy leírom...?

"Egy kicsi pajkos angyal,Egy kicsi huncut vigyor... Ilyen a pici lányka,És ilyen marad a nő."

Húú vagy ezer éve nem néztem erre... Talán most nem volt eget rengetően szükséges rendezni a gondolataimat. Visszaolvasni a bejegyzéseimet, hát... vicces. :)
Na most. Annyi,de annyi minden történt amióta nem írtam. Pölö beleszerettem a barátomba. Jó, ennek kezdettől fogva így kellett volna lennie, de "most volt időm". Hiszen tudod: egy pasit száz tábla Milkával vagy egy másik pasival lehet elfelejteni. Most már ő okoz nekem álmatlan éjszakákat. Jó,mi? :) Elég sokszor vagyok mondjuk féltékeny. Elég rossz érzés. Keserédes szerelem...
Vicces, hogy megint akkor éreztem szükségét a bejegyzésírásnak, amikor beteg lettem. Jaja. Mandulagyulladás vagy influenza? Még nem döntöttem el. Mindenesetre suliba járok, kikönyörögtem a dokitól. Minden percet kiakarok használni a barátommal, hiszen amikor vége lesz a szünetnek, én egy hétig még nem megyek suliba: sítábor. Várom, meg minden, de rossz lesz Nélküle. :( A barátom nélkül.
Vuhúú szerelmes vagyok:) Életemben másodszor:) Röhögve olvasom vissza a Dávidot istenítő bejegyzéseimet. Mert most azért haldoklom, mert a barátom nincs fent msn en. Az élet szép (H)
Hogy mégse legyen minden egészen jó: a barátnőm közül az egyikkel nagyon rezeg a léc. Napok kérdése, és robban a bomba. Eléggé idegesítően viselkedik, és tényleg csak napok kérdése, amíg ő nem vág valamit a fejemhez, amivel felmérgesít - még jobban. És akkor kifakadok. Vagy ő fakad ki hamarabb, és ordít le, mint a múltkor, amit azóta se mondtam el neki, hogy mennyire rosszul esett úgy az egész suli, és a pasim előtt. ("Hazudsz magadnak, hazudsz mindenki másnak..." és hasonló szépségeket vágott a fejemhez, mintha igaza lett volna -.-" csak simán semmit nem tudott a magánélemeről - ahogy most sem, - mert úgy tűnt, szarik rá.)
Na akkor most.
Szombaton karácsonyi bevásárlás a legjobb barátnőmmel aztán HP7 nálunk, laptopról :D
Hétvége, itt jövünk (H) :)
Most megyek inni NeoCitrant meg teát, forró fürdő, és punnyadás a Facebook és msn előtt,miközben a barátom várom:)
'cakát

HallgASD

Na most sokáig nem voltam sehol. Megmondom őszintén időm sem nagyon volt írni. Mostanában volt a Boyai magyar verseny, amin részt vettem, és harmadikok lettünk a csapattal. :)
Na hát zajlott az élet körülöttem. Kedvenc személyem, akit ezentúl Dávidnak fogok nevezni a blogban, ismét felmérgesített. (Na igen, mostantól fogok neveket használni, de a személyeknek nem az eredeti nevét!) Elegem van abból, hogy három nap alatt három ember cseszett át. Egy barátnő, féltékenységből, egy haver, azért mert hangulatember, és egy másik barátnő szintén - csak nem? - féltékenységből. Jó arány, mi?
Nos, a haver, az egy külön téma. Dávid. Eldönthetné, hogy mit akar. Mert vele kapcsolatban több dolog történt.
1.) Kiderült róla, hogy egy nagy nőcsábász.
2.) Becsapott.
3.) Ismét példáját adta,hogy hang- és hangulatember.
4.) Lehet, hogy nem csak haverként tekint rám. De ez nagyon kérdőjeles: ???
Na most ezek a dolgok kicsit nagyon felidegesítettek, mert nem igaz, hogy így hülyét csinál az emberből. De ezt most nem nagyon akaródzik a kicsi ujjaimnak itt leírni, mert ilyenkor több tonnás súly van rajtuk. Mármint akkor, amikor Dávid jön szóba. Na nem azért, mert többet érzek felé, mint barátság. Neem. Nekem van barátom. Vagyis valami olyasmi. Inkább egy kád langyos vízhez tudnám hasonlítani a kapcsolatunkat. Amikor beleültünk (járni kezdtünk), forró volt (dúlt a láv). Ám szépen lassan kezd kihűlni (eléggé ellaposodott az egész, ennek amúgy több oka is van), majd egyszer valaki kiborítja (majd valamelyikünk szakít). De egyenlőre kellemesebb és lájtosabb ülni ebben a félig már hideg vízben. Tudom, ez önző dolog - lenne. De nem szeret ő sem igazán. Vagy ezzel csak nyugtatom magam, hogy mégse vagyok akkora önző szemét, mint amilyennek tűnök? Mmm. Most, Dávid mellett jól jön, hogy járunk. Nem mintha Dávid féltékeny lenne Marcira (a barátom). Nem mintha abban reménykednék, hogy tényleg féltékeny. :)

Na most ennyit mára. Aztán ezt lehet hallgatni: 30y-Bogozd ki :)))

Blee:)

Itthon punnyadok, egy kötőhártya-gyulladással megspékelt mandulagyulladásban. :) És naggyon boldog vagyok:) Na már nem azért vagyok boldog, mert nem kellett suliba mennem, hanem mert ........ ....... MSN-en. :)


Na asszem kellene gyakorolni a táncot, kis szünet van most. Erőm nem sok, de muszáj, mert nem megy... Aztán tanulni kell törit meg magyart, majd pedig ebédelni. Végül ebéd után írni. Csak az a para,hogy nem tudok úgy írni,hogy ne vonatkoztassak el a magánéletemtől. Nem élem bele magam eléggé a szereplő helyébe. Vagyis most nem is akarom, mert elég szomorú a sztori, de muszáj lenne... én meg hepi vagyok:)

...

Atya Ég! Nem hittem volna, hogy egy 10 perc alatt ennyi mindent le fogok írni :0 A fene se hitte volna. Eddig akárhányszor kezdtem blogolni, mindig feladtam. Most KAJAK nagyon szükségem van rá. Hihetetlen.
Mondjuk nem hátrány, hogy egyedül vagyok itthon :)







szeretem. 309 napja

:(

Na, hát eljutottam odáig is, hogy bloglni kelljen.
Tipikus azaz érzés,mintha mindenki háttal állna nekem. Amikor a barátnőim szarnak arra,ami velem történik. Amikor a barátomról kiderül,hogy nem szeret,csak fel akar vágni velem az excsaja előtt. Ja, és én közben rájövök, hogy nem is szeretem őt igazán. Mindezek mellett még teljes életnagyságban belegyalogol az életembe az a személy, aki miatt amúgy is depressziós voltam/vagyok, és erőből szakítja fel a régi sebeket. Aztán rá kell, hogy jöjjek, hogy én még mindig ezt a személyt szeretem, és csak azért lettem 'szerelmes' (hahaha) másba,mert vagy egy hónapig nem beszélünk az igazi szerelmemmel. Mert nem volt sem online, sem élőben nem csíptük el egymást sosem. Most azonban mondom: teljes életnagyságában visszatért. Rejtélyes eltűnésnek nem tudom az okát, de őszintén: nem is akarom tudni. Talán valami csajjal volt. vagy az egyetem... Nem'tom. De nem akarom magam ezzel idegesíteni. Elég az, hogy az illatával, a mosolyával, meg úgy az egész lényével, kisebb szívrohamokat okozott nekem az elmúlt... majdnem egy hétben. Ha csak az online beszélgetéseket is belevesszük. Szóval a szavaival és elkápráztatott. Ismét. Persze ő azt hiszi, hogy én nem szeretem, mert már egyszer elmondtam neki, hogy mit érzek. Szerintem akkor sem vette komolyan. Most meg... barátom van, és elég undok vagyok vele. De hát... már nem merek naivkodni. TÚL naiv voltam vele. Annyiszor megbántott! Most meg... tele vagyok kétségekkel. Az nem kétséges, hogy tetszem neki. Azt nem tudom, mennyire. Azt tudom (???),hogy ki tetszik még neki. És annak a másik csajnak nagyobbak az esélyei. Vagyis nagyobbak lennének, ha nem lenne boldog párkapcsolatban, már vagy 2 éve. Ez mázli. Nekem. Viszont ki tudja, hogy nem talál-e egy jobbat? Ki tudja, hogy van-e esélyem, úgy hogy 4 ..... ......... ......? Nem tudom, hogy a ........... fog-e lépni. Ha nem, akkor tuti megrúgom. Velem nem szórakozhat! (???) Az a baj, hogy ezt nem tartja tiszteletben. Ha már egyszer sikerült elintéznie ... .... ........ ...., hogy az ...... ........ az én ......, akkor illene tennie már valamit. Hiszen testileg vonzódik hozzám, nem is kicsit! Akárhányszor szűk, vagy mélyen dekoltált felsőt veszek fel, beindulnak benne a hormonok, és szinte nyílt színen nekem esik! Na ez mi már? Nem szép tőle! Érezhetne mellé érzelmet is! Lehet, hogy érez... csak elnyomja? Nem tudom... Vagy a nálam ... ..... ....... ........ nem 'engednek' meg neki engem? Lehet, hogy .. befolyásolják? Remélem... mert akkor ezt a béklyót, amit rátekertek eme kedves ......., majd én a .......... letekerem róla! Vagyis megpróbálom felolvasztani őt...
Na mára ennyi nyáladzás elég :) Csak már nem bírom ezeket magamban tartani. A barátaim pedig asszem épp most hagytak faképnél. Talán csak egy időre... de addig én meghalok!!! Amúgy is: ha nincs mellettem ő, ha nem látom, hogy online van, akkor nagyon ideges vagyok! Mit csinált? Tanul? Vezet? Buli? Csajozás? Foci? NAGYON KEGYETLEN!!! Senkinek nem kívánom.  Soha nem bírok nyugton lenni. Annyira félek, hogy barátnőt szerez! ...
Na mindegy mára...




 napi zene:)