"Azt mondják, hogy pozitívan éljek, de nem rezeg bennem már semmi sem..."

"Míg csak élnem kell,sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom,ugyanaz az érzés. Az a búcsúszó,amivel elmész. Nem számít,hogy hány év messzeség. Az a perc ma sem múlt el még...
És a mi nincsen már,miért, kell, hogy fájjon?Nem számít,hogy hány év messzeség,Az a perc ma sem múlt el még...
Csak egy elfelejtett dal sír a szélben...
Hány év múlt el,és még mennyi kell,Ahhoz,hogy újra kezdjem el?" (Tabáni István - Elfelejtett dal)
 Ja, ismét a felismerés mardos: még mindig Őt szeretem... ilyenkor remélem senki nem olvassa a blogom, mert tiszta cink ez az érzelmi hullámvasút. Talán kezdem megbánni, hogy leírom...?